endo must die [icfp contest 2007]
> can you please tell me, in which iteration the function finish() is called
> with an empty prefix?
> I don't reach (tried till iteration 85), and some patterns look also a
> little bit strange.
The function finish is called after 1891886 iterations, when execute is used with the empty
prefix.
/unknown comrade vs. ICFP team/
Boldog vagyok. Egyszerűen, csak.
Qrva jó volt , legalábbis engem behúzott, feltöltött, nem aludtam egy napja, de nincs is kedvem. :)
Magyarázat:Az elmúlt 3 napban Haluval résztvettünk egy programozó versenyen (ICFP 2007). Régebben volt róla szó, hogy esetleg indulunk, de végül Halu péntek déli (ekkor kezdődött a megmérettetés), ébresztésnek is elmenő hívása triggerelte ki belőlem a gyaloglást a lakásáig, amit mostantól HQ-nak is hívhatok. Amikor odaindultam, még nem tudtam, mit is fog csinálni, ezért elvittem a hegedűmet is, hátha - végre valahára - kedvünk támad elkezdeni a zenkar projektet.
Viszonylag gyorsan kiderült, hogy Fumomm nem csatlakozik. Odaérve el kezdtem böngészni a megoldandó probléma specifikációját (15-20 oldal), persze Halunak már pörögtek az ujjai.
..
A 3 fő tanulság:Az, hogy nem árt néha gondolkozni, nem újdonság. Ezen kívül:
1. Mielőtt 3 napos programozó versenyre mész, tanulj meg legalább egy használhtó nyelven programozni, hogy ne azzal menjen el az első nap.
2. Olvasd el figyelmesen a feladatban közzétett (nélkülözhetetlen) algoritmusok specifikációját, és légy implementálásukban pontos, hogy ne értelmetlen debuggolással teljen a második 24 óra.
3. Tanuld meg időben használni a számítógéped, hogy pörögni tudjon a kezed, amikor már sietni kell, pl. a harmadik napon.
A negyediket mindenki tudja. (Ne próbáld meg Halu Haskell-ban írt monstrumait szerény képességű notebookodon futtani, mert az oprendszer az első iteráció után /dev/null-ra swappeli magát ijedtében.)
További összegzésMindent egybe vetve, régóta ez volt az egyik legizgibb dolog, ami történt velem. Ez egyrészről gáááz, másrészről meg azt jelenti: király volt!!! Még akkor is, ha az a kialvatlanságunkban lecsapó - fáradt emberi léptékkel mérve - végtelen ciklus 1 órával a deadline előtt elkedvtelenített minket a további kutakodástól, hogy miként is lehet valami vírulens cucc kódját ráhekelni a megmentendő alien (neve Endo)
DNA-jára.
Persze voltak szép, sőt: gyönyörű! pillanatok is, amiket most nem írok le, mert ugyse értenétek (na jó, pl: IIPIFFCPICICIICPIICIPPPICIIC). Kár, hogy a következő alkalomra megint mindent elfelejtek majd, amit most összeszedtem, mint az szokott lenni. Így van ez, ha az ember nem éli aktívan az életét, és inkább a szabd ég alatt lófrál, vagy éppen nem dolgozik (a szakmájában ) hónapok óta ahelyett, hogy teljes lelki nyugalomban kódolna selymesen vibráló, sugárzó képernyője mélyén.