Az események peregnek, mindenki mindekit meg akar fogni, karmolni, dugni. Mintha nem ez menne a Földön évezredek, sőt évmilliók óta, mindenki most vagy soha, attól fél, hogy elmarad vagy lemarad.

Én nem félek, mert én már az maradok, aki fogni, karmolni és dugni fog. Évezredek múlva is, háhá!

---

Fumommnál előutó-megaparty, korán reggeli, még szájbacsipős leves is csurran cseppen az alkoholittas gyomrokba. Közben zene ének ránc, a végén mind elalszik, aki alkalmas az ilyesmire.

A lányok viselkedése felháborító. A fiúk viselkedése felháborító. Az abszint viselkedése háborgató! Reggel majdnem megszerzem az éjszakai lábkarmolás után a második sérülésemet, de a gyomrom, sem a torkom nem ég ki.

A lányok tegnap éjjel dumáltak. Az egyik kidumálta magát, másik rádumálta magát, a harmadik csak össze-vissza beszélt, de állítólag ez a rendje a dolgoknak. Én szerintem a dolgok rendje nem ez, és mivel nem vagyok rendes, nem halgatok. Nem rendes, hanem ember vagyok. Nagy különbség!

És az emberek segítenek a másik embereken. Ha nem tennék, sose halnának meg, és nem születhetnének újjá. Halottnak lenni általában nem jó, csak onnantól javul hirtelen az érzés, ha látszik, hogy ez már az új élet.

Úgyhogy mindenki szedje össze magát, aki nem karmolt (lábon) eleget, az karmoljon tovább, aki nem küzdött eléggé, támadjon keményebben és határozottabban, aki pedig hiába ül és vár, álljon fel és ne várassa tovább magát!

Most, hogy mindekit kiosztottam, bekapok valamit.

Egy ebédre gondoltam.

---

K-i-a-i-k-i-doooos haver másfél év után megtalálva. Ez nagy öröm!

---

Na, még lehet jelentkezni a balatoni kirándulásra. Sűrgősen!  ¶ 7/15/2006 03:23:00 pm