Levelezésben állok
Keszthelyról képeslapot küldeni Zamárdiba, az jó. Barna szemek kopognak a köveken, az aszfalt úton és a sárgazöld balatoni fövenyeken, napokig mást se lát az ember. Aztán végül a sok többi szem kimossa az emléket, de azért nem mindent!
Még jó, hogy reggel a biztonsági őrök kicibálak az EFOTT-ról, és odataláltam. És az se baj, hogy az étteremből is kidobtak, hősként távozhattam..
Évekig fogunk epedni egymásért, ismeretlen szerelem ez a majdnem ismertleneknek.
:)