A többi csak mosakodás. A barátság a hányásból is kiválik, továbbélve megszárít.

-----

Akár ismerhetném is az érzést, milyen lehet Bejrútban, ostromzárban. Őket körbeágyúzzák-rakétázzák, bombázzák és lövik, engem meg körbedugnak, karikába. Jó, nekem semmim se vérzik, mert akkor elvéreznék, de nem jött nyíl felém egy se, csak a legyek szállnak a mocsárra, amin én kisérővel is nehezen, de rég átkeltem, időben kiérve a susnyás gazból, már csak nyomaim látszanak, egyszer ott voltam, de aki bent maradt az egyre inkább dögként bűzlik, és fetreng a víz alatt. Visszanézve ezt látom, és némi empátiával írom e sorokat, mégha ez nem is tűnik ki. Én tudom.

Az irány megszabott, legfeljebb a szemüveg nem adott. Az pszeudocsata egyedüli nyomai és aldozatai, a megbaszott és visszahagyott halak a víz felszínén lebegnek, már nem éreznek semmit, átutazó rókák vagy hosszú szárnyú vizimadarak legelik le őket, áramtalanul siklanak a gyomorban, de mivel létezik a lét után lét, mindegyikük visszajut a karma karámból egy sokkal szelidebb helyre, és ott lesz nekik jó. Így távolodnak kellő messzeségbe, mert rájönnek, hogy a bábjáték taszít. Más eset, ha csíkos bogarakká születnek újra, és onnatól az iszapban pattognak bele kis rajokba. Az olyan is lesz nekik.

A dögnádasban lassan, de biztosan elfogy a sok elhullott állat, a maradék élő pedig elhagyja a mérgesgázban úszó tavi lápot, a zóna üressé válik, de csak majdnem üressé. Mert aki a mocsárba ragadt, és ragad Egyedül hosszú élete végéig, az az egy, az szomorú lehet, a nádas kiveszett, nincs több kisnagy hal és repceláb, marad az örök én-éhezés és én-ingovány.

Az idő gyorsan telik, és igazolja majd e látomást. Egyszer sajnos eljő a pillanat, hogy körbenézel, és senki nem lesz körülötted, esetleg néhány érdemtelen poloska, a jeles lovagbábok helyett majd azokat tologathatod előre-hátra. Az "Egyedül Én Vagyok, Mindenki Más Átlépendő Hulla" elmélet ezt okozza, nem lesz majd ki segítsen, amikor a halál nem jön, nem születhetsz újra, viszont a gyomrodat a hiány végtelenségig sorjázza. Nem marad senki, ki hagyja magát bábként újra tereltetni.

A szépség és okosság mindjárt szárad, csak izgő poloskák rajzanak lassan az ingoványban. Kiábrándító a szituáció.

Még időben gyere rá, hol a hiba... csak sajnos az időnek már elfolyt a nagyja, közben a még megdugandó jó-barátaim is erősen fogynak, egy hét alatt kettő, de a többiek felett se lesz nehéz női felszereléssel átvenni az irányítást. Bátran, bátran, mert ők végül nem is szívnak ezzel, ha okosak ilyen téren, avagy nem irányíthatóak olyan könnyen*, bár ez jó kérdés. Egyikük pl. elég furcsa volt utolső este, amikor láttam. Remélhetőleg Berlin helyrerakja. Rajtuk kívül még Apámat is ajánlhatnám, de inkább nem teszem.

----

Természetesen én kérek elnézést, mert ez itt mind feleselges, de ha egyszer már leítam, kirakom.

Ne vous inquiétez pas, ceci était votre last minute ici, probablement.

*comme j'étais, il y a un temps très long

=============================

Egy másik ügy.

Tackle lépett, Petyac kilépett. Szerencsére nem annyira szaros a szitu, mint ahogyan azt a konyhában gondoltuk. Bár így is para.  ¶ 7/24/2006 12:14:00 am