egyszerű
tegnap mindenki sokat ivott, aki nem ment el korán.
tegnap mindenki pusziszkodott, aki nem ment el korán.
tegnap még én is találkoztam csomó régen látott ismerőssel,
és (szinte) mind lány volt.
ez azt jelenti, hogy még vannak régen látott ismerőseim, és köztük lányok is.
viszont vkivel nem sikerült beszélnem, bár nem is régi ismerősöm, csak Karcli.
how rude. jó, szóval Karcli.
pedig kivételesen lett volna hozzá kedvem, csak lefoglalta a körülötte lévő többi ember, így aztán nem erősködtem. inkább fumom és jm körbeforgását olajoztam, amíg be nem szippantott engem is a forgószél, de nekem nem kellett hánynom hazafele, viszont majdnem elaludtam egy lépcsőn, ami felvisz egy hegyre.
ja, és állítólag lefogytam (arc). én ezt nem tudom, viszont enni nem szoktam (most már cigizni se), úgyhogy elhiszem. valamit csinálni kell, mert ebből még baj lesz, akkor is, ha azt hiszem, hogy nem, mert egyelőre könnyedén megy a hegymászás bicajjal 24órás üresgyomorral (kishárshegy rulez, csak mért a kórházba kell felrepülni...) viszont ma van esély a túlélésre, megyek btk-ra, menzába, enni. csak megvárjanak.