Egyszer délután, egyszer este, napi kétszer világértelemről és hasonlókról beszélgetni talán sok 24 órára. Amiből nyolcat alszom, és a többi meg úgy telik, mintha nem is lenne. Vagyis az az érzésem néha, hogy csak telik-telik az idő, valaki meg csinálja dolgokat, úgy néz ki, mint én. Nézem, mit csinál, de nem értem, hogy minek. Aztán ő néz engem, és nem érti, minek nézem.

Robotnak.

Ezért van az, hogy ha szembemászik velem néhány 16 év alatti, akkor egyből robotokat akarok velük építettni?

I  ¶ 3/02/2006 03:52:00 pm