Egy biciklis bejegyzés következik, kérem vigyázzanak.

----

1+1+1+1, legalább négy roncs-szerű biciklibe botlottam ma az albiban. Nem tudom, hogy
kerültek oda, a konyhaból jöttem ki éppen és be akrtam menni a szobámba, amikor elestem egy felniben. Elcsodálkoztam, hogy mit kereshet ez itt, amikor oldalra nézve megpillantottam egy hatalmas, fémesen csillanó kupacot a fotelek mellett, a sarokban. Alig lehetett kivenni, mi lehet ott, megbújt a sötétben, mintha valaki jó érzékkel próbálta volna eldugni a sok kereket, villát, vázat és az egyéb alkatrészek tömegét. De most lebukott! Bár még nem tudom ki lehetett az, de kiderítem, azt garantálom...

Közelebb mentem, és megcsodáltam a rozsdabányát. Egy fehér, egy kék, egy tescósan egzotikus szinű és egy füstös szürke árnyalatú bringamaradvány lapult a földön. Már régóta ott lehettek. Mindenestre megnéztem, mit lehet velük kezdeni.

Felfordítottam az egzotikus szinűt, egy fél lavornyi, korom fekete - remélhetőleg - víz ömlött a parkettára. A fehéret megemelve mind a három megindult irányomban, és eldőlt. A kék, amely kicsit ismerős volt, végül megadta magát. Megragadtam, és átemeltem a szoba közepére.

Egy két óra barkácsolás után összeállt a mű. Mindegyikből elvettem egy kicsit, hogy legalább egyikük alkalmassá váljon az utaztatásra. És tessék. Még mindig nincs kész, nem fog a fék, és a lámpám is eltűnt.

Fél év óta először ültem nyeregbe. Akkor azért hagytam abba, mert minden bringám megpusztult, de a néhány éve tartó folytonos tökszaggatásból is kicsit elegem lett. Az elmúlt időszakban buszra vártam, villamoson ültem, kerültem a metrót, meg sokat gyalogoltam, nade most újra muszáj száguldozni. Különben nem tudok pénteken tanítani. Így ám.

Próbarepülésként eljöttem a bogárba, egy csöppnyi, sötétben való felfele tekerés mindig ellazít. Hát, egyelőre a váltó se működik. Még nem.  ¶ 2/28/2006 07:22:00 pm