Tegnap este nem sikerült megállítani a szekeret, de ma éjjel újrakezdem az időszámítást, és talán a holnap estét sikeresen átaludva újra megérint a nappali szél.

MarcoDarko 8-kor, de éjjel már otthon, ugyanis azt tervezem, hogy tovább koptatom F/B/2B/3B-s ceruzáimat az öröklött, és a sok évtized alatt megsárgult papírlapokon, hogy így mélyesszem el rajztudásom, csak úgy bugyogjon a grafitfolyó, és lepje be az egész villát a por, legyünk mind bányászok, vezessünk áramot, és ássuk meg az ágyunkat, ássunk köré szobát is, bele nőt, széles tükröt és egy hatalmas legyezőt, mert szükség lesz rá, hogy a por a lányokra szálljon, és akinek újra kedve van hozzá, a lehetőségek szerint tovább ásson.

A tegnap estéről annyit, hogy ott állt melletem, és mondta, hogy lenn az ötvenese, de a párja, az ott smárol egy csajjal az egyik széken (az imént jöttek "össze"). Én csak mosolyogtam, és mondtam, hogy ettől aztán ne féljen, mert ha odamegy, és szól, hogy jön a meccs, akkor jönni fog azonnal ő is, tudom. És így történt. :) Mert a férfiak kiállhatatlanok, ezért szeretik őket a lányok? Ez nem kérdés, ez válasz.

Esztspainnek üzenem, hogy a december elején elkezdett történet is folytatódott valamelyik hajnalban, túljutva egy nehéz ponton, úgyhogy már csak az hiányzik, hogy kopogjanak a billenttyűk, és a végére érjek.

[Mielőtt elfelejtem, besúgoim (szemeim) jelentették, hogy egy kopasz, amerikai kinézetű úriember kávézókba jár egy hosszú hajú, szemüveges lánnyal.]  ¶ 1/07/2006 06:25:00 pm