Nekem két blogom is versenyben, hála Fortunának,
aki begyei fölé emelt, és inspirált. A többiek
pedig hullanak, mint a hó, elfedik a hálózatot,
nem jár többé a villamos, sem a busz, no és a metró
is leáll, amint a sok pihe odalent is gyűlni kezd,
a fehér megvakít, ahogy száguldasz a síneken.
Végül egyszer az egész város elsötétül, nem lesz már mozgás,
mindenki elévül, a sok jó ember mind a föld alá révül,
én meg fent, a két toronyban írok majd reggel délben este,
csak röviden csak gyorsan, és csak arról, hogy mi nincsen,
vagy éppen miért ilyen és a kincsem. De rég nem olvas már senki,
hiszen egyedül maradtam, csak várom a barbárokat,
hogy végre abbahagyjam.

Brühü brühü.

---

Most pedig a magasművészet műlováról leszállva csak annyit kérdezek: sikerül-e holnap is? Sikerül-e holnap is, reggel nyolckor, ki az ágyból, még napsütésben felkelni? Reménykedem magamban.

Bár a mai nap nem egyedül az én művem, először MarcoDraco itatott meg borral. Ettől függetlenül éjjel kettőkor még úgy is dönthettünk volna Tereffel, hogy fenn maradunk, s megint végigbeszélgetjük az éjszakát, mint ahogy az már megtörtént vala néhányszor, de hálisten azt találtuk ki inkább, gyorsan lefekszünk (ki-ki a maga ágyába), és megpróbálunk elaludni, majd reggel felkelni, és kameramanost játszva elutazni egy nagyvárosba, ahol lehet scifit forgatni.

Felkelni sikerült, de nem tudtunk elutazni, mert nem jött vonat, ami átvitt volna minket, így egy héttel tolódott a projekt. Viszont volt cserébe forró napfürdő!  ¶ 1/08/2006 06:11:00 pm