.
Voltak itt már néhányan, akik miatt szarul érezhetem magam,
vagyis nem miattuk, hanem magam miatt,
hogy miket és hogyan csináltam, amikor nem gondolkoztam,
csak piáltam ettem és fetrengtem bele minden vályúba, amit csak elém tettek, igen igen

ennek így kellett lennie, különben most nem gondolkoznék ezen,
hogy hány embernek okoztam életreszóló tapasztalatokat
érzelmi és egyéb kérdésekben, mindezt csak a fejlődés érdekében,



de hazudnék, ha ekkora tudatosságot feltételeznék homályos cselekedeteimben,
leginkább az ösztön hajtott,
én meg ráhajtottam a fejem a párnára, hogy repítsen magával, leszarva az összes okot és indokot, amiért nem kellett volna, persze meghagytam
minden pillanatra egy kis rögtönítélő lelkifurdalást, de ha jól megvizsgálom,
ez is csak a kaland része volt, időhúzás,
hogy aztán még nagyobb repülés jöjjön, nekem fel, másnak le,

de ez nem gonoszság, ez csak egyszerű tudattalan leszarás, és az ego keveréke,
gondoltam, nekem leginkább magamat kell menedzselnem, és ha már így alakult, el kell fogadnom sorsom gyümölcseit.

Szóval jó sokat szakajtottam, közben a büntetés nem jött, csak elmaradt,
mindenki megmaradt,
se tüske, se szarv, se hányás a képembe, csak a marcangoló emlékek jönnek elő szép sorjában, megmagyarázva az összes többi dolgot, ami nem volt, és nem eljön,
hanem éppen keresztbefekszik az úton és a kezét vagdalja,

így eltűnni nem lehet, hiába mondom neki, de csak csinálja tovább, ráhajolva a csatorna retkes fedelére, ezen még lyukak sincsenek,
ahol elfojhatna a vér, vagy legalább valami beeshetne rajta,
kicsinyes bosszúság kedvéért beejteném, hátha ezzel elintéztük, de se kulcs csak csomó az agyban, vagy a nyakban, a nyelőcsövemben gombóc,
vagy inkább csak a szemem húzom össze fájdalmas arcot vágva,
és most is leszarom, hogy ki az, akinek a holnapja a kezemben pihen máma,
pedig nincs is benne, a tenyerem lyukas, átfolyik rajta minden, amit csak beletesznek, bár nem tudom
most ki vagy te, akinek a mocskot főzöm, hogy legyen miből kiemekedned,
és messzire elmenned, házba zárkóznod, és a fojtogató képeket lelkedben
mint hangyákat írtanod, minden egyes nyomást magadra mérve,
egyre mélyebben fekszel ebben az ágyban,

én meg közben dugom a csajod,
iszom a borod, a cigidet már elszívtam, a dalt amit hallgatok,
igen ezt érted tettem be, mert nem vagyok érzéketlen állat,
és gondolok rád sokat, hogy engem is bánt a bűntudat? jól hiszed,
de nem véltlenül ismertük meg egymást,
és leginkább sírni lenne kedvem, mert az ego elszállt, és csak az erőm maradt,
amivel túl kell élnem ezt az új fost is, pedig legszívesebben veled lennék, barátom,
bármelyik is legyél azok közül, akikről most írok,
ez csak egy hatalmas tévedés, felhasználtak,
vagy arra születtem, hogy elhasználjanak.



----

Szarok a farmra, bazzeg.
:D

Így jön elő a spontán jókedv, amikor a kezem magától ír valamit, mint 3 sorral feljebb.
Ah. Ah. Ah. Ah. Ez télleg érzéki ah, igazad van. De nekem még akkor sem volt olyan nőm, aki így ah-zott volna. És egyelőre nem is lesz, mert ez min egy 30 éves ah-ja, vagy még korosabb hölggyé, ami nálam még nem ével, asszem.

----

GazsiLove Toldiban, Pray ugye nem sértődik? :))  ¶ 2/21/2005 12:50:00 am