le manQue dES
fENteS ElliptiQuES
Wednesday, February 02, 2005
Ál a bál
.
Na ilyen az, amikor két hasonlóan néhafasz ember összetalálkozik, pont amikor az egyik éppenfasz. Milyen a ló túloldalán ? ehe :)
A lényeg, hogy nincs para, semmilyen szinten, még az volna szép. Barátaim nem véltlenül barátok, még ha 2x2-en is vannak, azaz 1*2 vagy mindegy. A dolgok simulnak, míg mások a farsangi táncmulatságra kidíszítve lépnek be a szalon végeláthatatlan és zsibongó termébe...

A maskarások lassan lezavarják, aztán mindenkiről lehull a lepel. A lekaszabolt ruhadarabok közt a libabőrös szűziesség hirtelen magához nyúl, és rohantában kitépve az első autós kezéből a kormányt, máris a volánnál ülve zengi a Fallosz indulót. A roncsfilm újra kezdetét veszi, mindenkinek jó szórakozást!

Ennyit a jóslásról, ennyit a jó sokról, ami még hátra van, lemaradt. Gyorsan kiléptem, amikor a cipőfűzőjét kellett kötnie, most a fának támaszkodva lihegek a ködben, az erdő néma csöndben sepri a megmaradt tűleveleket a szőnyeg alá. Nem foglalkozik velem.
De miért nem jön már? Ennyire nem szaladtam előre! A sejtelem gyorsan megérzi az oxigén illatát, és áttör a pszichofizikai parallelizmus lélekkatlanjából a testibe;

remeg a lábam..

De végül a kurkászás győzni fog a nyelv felett, már csak 1000 év van hátra, addig pisiljetek a tepsibe és vakogjátok velem: sohamár.

De a Holló meghalt, most esett a lábam elé. Ej!!!!
Soha senki sem fogja megtudni, hogy mikor hazudtam el tőletek a vért és a kelyhet! Sohamár már az én haverom, és úgy szabom, ahogy akarom.

Kicsikarom.



 
Comments: Post a Comment

<< Home
AbRAka
LáTTam

RavatAl