le manQue dES
fENteS ElliptiQuES
Friday, January 28, 2005
Látványpékség és szánalom
Hányszor mondjam még:

Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se házam,
se bölcsõm, se szemfedõm,
se csókom, se szeretõm.


Csak oyan emberek vannak, akik valaminek képzelték magukat, valamikor, és itt illendő múltidőt használni, kedves Kollegina.

Mert van, aki az anyám szeretett volna lenni, az apám helyett bátyám kerül kényelmetlen szituba, a Jóisten meghalt, mielőtt magához vett volna, de legalább a házam összedőlt, mielőtt még beköltöztem volna, a bölcsőmbe elektromosságot vezettek, és kozben megvezettek, a szemfedőmet pedig tegnap hagytam el, node
hoppá mégis van valamim :D hagynesoroljamfelmernemtudomasorrendet.

Dia barátnéja jó partinak tűnik, azaz definicio szerint Dia sem lehet rosszabb, bár őt még nem láttam, ne add fel Teref ... legfeljebb keres[e|un]k valaki mast. Nono. ( Marinella es PRay, nem nevetni a tegnapi fennakadasomon:) vagy inkabb kiakadas?)

Addig is 'a szart' kerüjjed ;) jótanács, ha már egy nagy család lettünk.

 
Comments: Post a Comment

<< Home
AbRAka
LáTTam

RavatAl