.

Italo (Calvino bácsi) nem viccel, gyereknek néz minket. Morbid és véres, de csúszik mint a krémes. Nyamm!

Terefke meg ne azzal foglalkozzon, hogy én miért nem a kötelezőket olvasom! Bár kurvára igaza van, főleg a jövő hét kedd-szerdát figyelembe véve, de akkor sem kell nekem NP < ZKP iziben.

De a csodák is csak egy napig tartanak! Mind. Legyen az testim, lelkim, matériálisom, hogy csak az egyik példát említsem, itt a zenedoboz. Éppen egy romantikus előjátékhoz valót feszegettem bele, amikor megsértődött.

Egy ideig babráltam vele. De mit érne a sok szemrevételezett betű és mondat, ha nem élnék vele? Kettévágtam, könyörület nélkül. Most ott inog, mint a félkörték a fán, pont a fele hiányzik neki is, de nyiss nekem tért kedves sors, adj nekem egy másikat, és az előjátékot is bevállalom újra. Fiftififti.

Hozzátartozik a történtekhez, hogy Gyulaby is megpróbált segíteni, kis pizsijében lépett be a szobámba, kedvesen elvoltunk, kölnivel, anélkül. Aztán ő kiment. Mi meg maradtunk a nagy kettészelt csenddel, ellenben mire nem jó egy korongember. Na ilyen volt a tegnapi triumvirátus.
  ¶ 1/21/2005 05:46:00 pm