|
le manQue dES
fENteS ElliptiQuES
|
|
Wednesday, January 19, 2005
Félárbóc és tollasseprű
PanniRay télleg nincs jó passzban, betegsége átvette az irányítást. De csapataink harcban állnak! GazsiLove megint ronda öltönyben, de ez már csak így van.
--------------
--------------
3an ért minket az éjfél, a lakótársak két tétel között tételesen stírölik a lányokat, egyiket a másik után, persze kevés a részlet, meg kevés (volt) a fény, hogy a sok szürkét meg ne említsem, de kinek szíve telve, felesleges annak újratöltést kérnie.
--------------
Elhagyja magát oothon az otthagyó hős. 20 perccel később ő is hazaér, bemászik az asztal alá, cigit vesz a szájába, berak egy finom zenét, régi emlékeket kér fel táncra, közben kinagyít egy képet és nézi nézi nézi. Lentről fel, mosolyogva, szívszomorúan, és arra gondol. Igen, Ő volt az. és most igazán beléphetne az ajtón.
Én meg állok vele szemben, gitárral a kézben, mondok néhány okos butaságot, és megragad bennem a látvány. Az érzés, mély empátia, és máris érzem én is, pedig én aztán nem az vagyok, akinek ezt kell csinálnia. Én vagyok a betoppanós, aki nem toppan, hanem robban ha gyújtják.
