.
(figyelem! fáradt az agyam)

Kaptam tortát, kaptam sört, kaptam bálnahangot, kaptam bőrt(csocsó).
Mindezt kedves barátaimtól & ismerőseimtől!

És a szálak egyre csak összefonódnak a nagy és sötét budapesti éjszakában, a sok ember, meg a sok másik ember, mind együtt. Eközben a blogom oldalbordáját elözönlik az ismeretlen vagy kváziismeretlen szellemlények, van akinek van testi mivoltja is, de csak én tudom ki kinek hordozója, vagy én se, mert ki láthat át az élet dzsungelharcokkal megtűzdelt szövetnadrágján. Na meg miért kéne átlátni egy pantallón? Kérdezzétek bátran.

Ott ülünk egy bárban, csupa-csupa nélkül, szívfájdalom. Sch és partnere eltesz minket másnapra csocsóban, de nem csak minket. PanniRay seggrészeg, de így is szépen mosolyog, meg botladozik néha, öröm nézni :). Teheti, mert megérdemli. Közben exkölcseys csajtalálkozó, nem veszem ki belölle a részem. (nem vagyok csaj!)

Később, egy másik időuniverzumban, Gyulaby felpörgeti magát, de a szerencsekisasszony nem jár arra, csak a csízmáskandúr, az meg nem jó, vagy nemtomhovatűntél. Terefke ellenben visszanyúl, és megfogja a Hasát, aztán - egy darabig különülve - erősen gondolkozik, majd eltűnik a mélyben, száját szájára tapasztva. Anitalia szintúgy. Sorsom (álmom) megpecsételődik, mondhatni.

De mi is lehetne szebb, mint éjjel ordibálni egy kocsiban? Szabinladen betekeri a zenét, Alminline feladja bálnahangjait, és artikuláltan kezd üvölteni, hálisten. Emelkedik a hangulat!

Ja, és mielőtt elfelejtem. Kitaláltam egy új játékot. Addig játszom, amíg észre nem veszik. Éljen a bal zsebem.

  ¶ 1/16/2005 01:47:00 pm