néha nekem is eszembe jut, mekkora fráter vagyok.

Sajnálom, ha belédgyalogoltam, de remélem te is jól érezted magad teával, fényképpel, hagymával-sajttal, föld alatti parkoló fogmosószájszexxel, kávéval és könnnyvel, metróval és ezzel, hogy jutalomból most kicsit meghúzom magam.

Éljenek a vörös lobogók! Az orákulum éjszakája mára végül elfogyott, miközben a könyvtárban sugaraztam a plafont, úgy hogy mindjárt indul az orákulum éjszakája, valódiból. Csak még megmosakszom.

Dobálnak rám néhány bombát, még nem atomot, de azt is mindjárt, és minden tisztelet, hogy eddig nem tetted, pedig tehetted volna, de kedves vagy Kedves. Lemegyek az óvóhelyre, mint a Rómában, Fellini agyában, hogy hogy jövök fel, ki tudja, de tudjuk, hogy Florentino Ariza sorsa nem most kezdődik, csak most körvonalazódik, ahogy a nagy könyvben meg van írva, úgy alakul, kedves Fermina Daza, a gőzhajón találkozunk, ezt ígérhetem csak meg. Ha tetszik, vagy ha nem, a víz mindent elmos úgyis.

Az új albi is lassanéletre kél, csak még sok a dolog. De majd dolgozunk sokat.
  ¶ 12/28/2004 06:46:00 pm