Letudván az utsó szigorlatot, ami egy(!) diplomától elválaszthat, úgy gondolom, megérte másokat földbe tapírozni, úthengerrel simítani, bevetni, káposztalével meghinteni és várni, amíg újabb embereket lehet a Tiszába lökni, taszajtani, de csak olyankor, amikor kavarog a víz, meg jeges, vagy valami hasonló, hogy jó durva legyen, többet az a személy semmit se egyen, őt egyék a halak, meg a rákok, bár azokat ez idő alatt már mind megettem, remélem kipusztultak, mint a bélfóráim, gázt vetettem be ellenük és mások is mérgesek voltak, hosszú út áll mögöttem, ideje volna leülni, de széket nem adok.

Most, hogy letudtam ezt, tudjátok meg, nem tudni, ki tudja ezt utánam CSINÁLNI.A tudás hatalom és pénz, a globálista kecsegek meg pelyvák, meg Office helyett Oo szűrési feltételek, és minden ilyen, de nem probléma ez senkinek, mert a probléma én vagyok.

Sok vagyok nekem, vagy nem vagyok?

Persze hogy imádom magát, maga kis úszó bugyelláris. Tegnap elfútta a szél majdnem, nyulak szigetén ázott maga is, egy aluljáróban állt ott velünk még 1000 ember vagy millió, a szemem tele szennyel a magáé meg könnyel, villanások, iszonyat dörgések, ősképek és normálosztók, mindenkinek jutott úgy emlékszem, erkölcs és szocializáció volt.  ¶ 6/10/2004 12:57:00 pm