Számos konzervdoboz meg automatavekker csörömpöl mostanság szép vidékén a tájnak, máshol - avagy a rondábbik felén - tûz és víz pusztít reggeltõl estig. Kinézek ama ablakból e két tájra, ami egy és mégis több, mint ha a nullától +1-re volna, és nagyokat kortyolok, mert sietnem kell, de ragaszt a látvány, mert olyan különös, hogy egyszerre nyugszik a nap és izgul vadul, szórja nyalábjait szerte szét, de ugyse futná másra otthon csak egy kis piritósra, szóval még várok kicsit ezzel a kenyérrel, mielõtt magambatölteném, legyen illatosan ropogós, de azért oda nem égetem, nehogy a füstje nagyobb legyen, mint amilyen a lángja volt amikor még kissrácok akácoztak a nyalókautcában, és nagyítóval kergették a suszterbogarakat.

  ¶ 2/26/2004 11:51:00 am