HB Jaffanak kicsi övtáska kell. Fennakadás nélkül kutatom végig vele a westend polcait, közben elmesélem szívem bánatát. Megpróbálja felídézni, mint mondtam neki egy fél évvel ezelőtt, akkor ő volt ilyen állapotban. Magam sem emlékszem, de igazából mindegy is. Elindulunk a Kultiplex felé, egy kisgyerek ugrál előttünk, miközben a metrót várjuk. Beesik a sínek közé, de megpróbál kimászni. Közeleg a metró, már kapaszkodik is kifelé, valaki gyorsan rálép a kezére, visszaesik. Szerencsére nem kell várni, a szerelvény fél perc múlva tovább indul. Az emberek vidáman beszélgetnek, ritkán látni ilyen brutális és véres bal-esetet. A Kálvinon szállunk ki, HBnek nincs jegye, ellenőrök viszont vannak. Furcsa, de hiába pimaszkodik, nem tartóztatják fel. Elindulunk a Rádayn, betört kirakatok mindenfelé. Egy-két tüntetőt még látni lehet, amint befordulnak a sarkon a Kulti felé. Utánuk iramodunk, de mire odaérünk, már mindenkit elvittek. Üres az egész épület, az ajtók és ablakok nyitva állnak, tátognak. Vérnyomokat nem látni. Nem sokáig bírjuk a halotti csöndet, csalódottan ballagunk vissza. A Castro előtt egy vén koldus szöszmötől. Az utolsó ezresemért jósol nekem, de nem hiszek neki. Azt állítja, egyszer én is meg fogok halni.

  ¶ 1/11/2004 10:57:00 pm