Lassan kezdek feléledni, tegnap Főnöknél (azaz k. Testvérnél (azaz Droszinál) ) buli nőtt az elsőre. Hmm... sikersen szétestem.

Nem a teával - nem a teafűvel - volt a probléma, azért ezt kijelenthetem. Szinte mást nem is ittam, kivéve azt a két korsó paradicsomlevet a kavalkád legelején. Akkor még nem is volt kavalkád, teszem hozzá. Ittam, ittam a finom teákat, hiába agitáltak, hogy ne maradjak józan, megtörhetetlennek tüntem. Hogy végül miként is mámorizáltam össze magam, ezt ne is firtassuk (ha fél kezemet adom, már az egész kell nekik!?!), de szörnyűbb mélytengerihal állapotba ritkán akad bele az ember, miközben próbál átmászni egy kerítésen.

Szerencsére tegnap valaki idejében kibontotta csipőfogóval k. Testvér szobáját, mert így probléma nélkül eshettem át a forgatag közepébe. Arra már nem emlékszem, hogy Doki mért volt annyira vicces, de azt tudom, hogy Dazanál utolért az ordasbagoly szúnyogmajom... mostanáig érzem. Na jó, már annyira nem, szóval nem kell félni, kefélni kell!

Szegény Daza hiába kergette az ordasbaglyot, Mirandola vászna úgy betépdődött a szúnyogmajom visításától, mint még soha. Ordasbaglyokról állítólag jót, vagy semmit, szóval máskor vigyaznom kell rá, mert kellemetlen feszűltségek tombolnak a mélyemben, és pont az ilyen alkalmakra várnak. Minden érintettől én kérek elnézést.

Mindenkinek, aki a fenti sorokat többé-kevésbé sem értette, csak annyit írok, hogy úgy betéptem, hogy többet már nem is akarok. Más. Lányaink lehettek volna kevésbé féltékenyek, mert azért a férfiakra ilyen durván rárontani, pedig nem is mi hívtuk oda aztatata leányzót. Egyáltalán, honnan tudtátok, hogy hogy ott van, vagyunk??????????  ¶ 9/15/2003 10:18:00 pm